Masszázs-elmélete

 A masszázs története

A masszázs szinte egyidős az emberiséggel. A masszázst és a kézrátételt a történelem előtti időkben a sámánok és gyógyítók már alkalmazták különböző kultikus és gyógyító rítusok során.

A legrégebbi írásos adat az ókori Kínából származik az ie. 2700 körül kiadott "a sárga császárok belső orvoslásának klasszikusai" című könyvben. Ez a könyv a tradicionális Kínai orvoslás legelső írásának tekinthető.

Ie. 500 körül Kínában Lao-Tse és Kong-Fu Tse feljegyzési utaltak a mozgásgyakorlatokra és a masszázsra. Papjaik oktatták éveken keresztül, s a titkát szigorúan őrizték.

Hippokratész (i.e. 460-377) a szervezet egészséges működéséhez szükségesnek tartotta a friss levegőt, a megfelelő táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és masszázst. Jól ismerte a gyógyfürdő és ivókúra gyógyhatásait. A krónikus betegeknek fürdőt és masszázst javasolt, szükségesnek tartotta hozzá a mozgást. A masszázs görög elnevezésének szószerinti fordítása gyúrást jelent.

Kr.e. 199-130 között a Római Birodalomban Galenus folytatta Hippokratész munkásságát. Az "Egészség megóvásáról" szóló munkájában kifejtette, hogy a természet maga gyógyít, az orvosnak csak meg kell találnia a megfelelő gyógymódot és segítenie kell.

Új masszázsfogásokat vezetett be, ezeket gimnasztikával kombinálta.

IX. században az arabok továbbvitték Galenus tanait. Salernoi iskola egészségvédelemmel foglalkozott, elsősorban masszázzsal és mozgással.

XII. században Francois Fuller brit orvos a masszázst és a testedzést a gyógymódok közé sorolja.

XV. században Nicolas Andry francia orvos ír a megelőzésről, a tartó-mozgató szervrendszer funkcionális szerepéről.

1517-1590-ben Ambroise Pare francia tábori orvos terápiás céllal masszírozta azokat a sebesülteket, akik mozgásképtelenek voltak.

1600-ban Paracelsius egyetértést tanusít pare-val, az anatómiai és élettani alapokat látja fontosnak.

A XVIII századtól a mechanoterápia néven válik ismeretté. A masszázs szó francia eredetű, de eredetét tekintve megoszlanak a vélemények. A fogások elnevezése is francia eredetű, innen vették át.

Magyarországon Mátyus Pál véleménye teljes egészében megegyezett Hippokratész eszméivel, az egészséget a testmozgásban, megfelelő táplálkozásban fürdőkúrákban, valamint a masszázsban látta.

Mátyás király udvarában úgynevezett "dögönyözők" voltak, akik mindenféle képzettség nélkül végezték munkájukat.

A klasszikus svédmasszázs fogásait P.H. Ling (1776-1839) vívómester és tornatanár alakította ki. Munkásságát Amsterdamban Metzger (1839-1901) folytatta, összegyűjtve az eddigi tapasztalatokat.

1875-ben Mosengeil Berlinben Metzger munkásságát folytatja, Felveti, hogy a masszázs során beszélhetünk-e reflexes idegi hatásokról is?

A XIX. Században Hoffa ortopéd sebész Németországban Ling módszertét fejlesztette tovább, és adta át tanítványainak. Leírja az öt alapfogást, amelyet ma is tanítanak. Hoffa tanítványa BÖHM 1911-ben könyvében leírta a masszázs vezérfonalát, s azokat fényképekkel illusztrálta.

1890-től az orvosi egyetemeken oktatták, William Murell vezette be, az orvosképzés része lett.

1898-ban Head felfedezte a bőrtakaró és a belső szervek közötti reflektórikus kapcsolatot és szegmentális összefüggéseket, (Head zónák).

1917-ben Mackenzie ezt továbbfejlesztette, és bebizonyította a belszervek és az izomzat közötti reflektorikus kapcsolatot. (Mackenzie-zónák).

Az Ő kutatásai a szegment-masszázs alapjait tették le, melyet reflexzóna masszázs néven írták le. Az Ő kutatásaikat Glaser és Dalicho fejlesztette tovább l952-ben megírt könyvében.

1929-ben Elisabeth Dicke német gyógytornász kidolgozta a kötőszöveti masszázs elméletét és speciális gyakorlati technikáit. Kutatási eredményeit könyvében (Az én kötőszöveti masszázsom" címmel írja le.

1904-ben Gowers foglalkozott a fájdalmas izomterületekkel, melyeket fibrositis gyűjtőfogalom alá rendezett.

1926-ban Kirschberg a "Masszázs és gyógytorna" c. könyvében kitért arra, hogy a masszázs nemcsak az izmok hipertónusát befolyásolja, hanem a nyirokkeringést is.

1947-ben James Cyriax angol ortopéd orvos írja meg a könyvét a "Kezelés manipulációval és a mély masszázs" címmel, mely fizioterepeuták számára írt.